Pasztor_Janosne_32

"Édesapám a kitelepítésben

Édesapámat, amikor 1952-ben kiszabadult a börtönből, nem engedték haza, hanem rögtön kitelepítették Bárándra, egy kis tiszántúli faluba, és berakták egy kulák család szépszobájába. A kuláknak volt egy disznója, ami beteg lett. Kiderült, hogy tüdőgyulladása van, mire édesapa szerzett penicillin injekciót, beadta, és a disznó meggyógyult. Na, akkor édesapa lett a csodadoktor, jöttek hozzá a betegek, ajándékoztak neki csirkét, tojást, mindenfélét. De Bárándon volt már orvos, és akkor a szerepi tanácselnök megkereste édesapát, hogy menjen át Szerepre, legyen ott körzeti orvos. És édesapa átment. Mi beosztottuk, és minden héten más valamelyikünk ment őt látogatni. Akkor én már állapotos voltam, és ő nagyon boldog volt, hogy unokája lesz.

Később elkerült a Dunántúlra, egy Gyúróhoz közeli faluba. A férjem, János gyúrói volt, és a nagybátyja, Pásztor Lajos ott élt. Nagyon okos gazdálkodó ember volt, vele nagyon jóban volt édesapa, rettentő jókat beszélgettek. Azután Dunapentelére a kórházba került – a szülőfalujába, ami akkor Sztálinváros volt –, de akkor ő már nagyon hervadt állapotban volt fizikailag is, szellemileg is. És akkor nyugdíjazták. Először hazament Pestre édesanyámhoz a Ráday utcai lakásba. Emlékszem, volt egy olyan szokása, hogy a szobában le-föl sétált – de csak annyi lépést, mint egy cellában: négy ide, négy oda."

Dátum: 1954

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: