Pasztor_Janosne_28

"Jánossal mi kezdettől fogva társak voltunk a szolgálatban; minden bibliaórán részt vettem, mindenben együtt voltunk. Folyton kértem, hogy írja le a prédikációját. Nagyon jól prédikált, mindig láttam, hogy készült, tanult, olvasott, de azt mondta, hogy ő nem tudja leírni, és csak vázlatot készített. Én írtam le a prédikációit gyorsírással a karzaton, de nem volt időm áttenni, mert főznöm kellett, takarítanom kellett, bevásárolni kellett…

János fizetése nagyon kevés volt, és azt sem tudta mindig fölvenni, mert nem volt pénze a gyülekezetnek. Emlékszem, az első karácsonykor lecsó volt az ünnepi ebéd, mert nem volt pénzünk. Ez volt a krumpli-korszak. Krumplink volt, azt kaptunk ajándékba, és reggel, délben, este krumplit ettünk, mert nem volt pénzünk, hogy kenyeret vagy valami mást vegyünk. Nagyon szépen megterítettem, és ettük a krumplit, mondtuk, hogy milyen tápláló és milyen egészséges, de egy hét múlva már nagyon nehéz volt. Egyik nap mentünk látogatni – mert a lelkésznek ez is kötelessége, hogy a gyülekezeti tagokat látogassa –, és amikor hazaértünk, egy élő csirke volt egy szatyorban a kilincsre akasztva. A férjem bevitte a sufniba, rátette a rönkre, baltával zsupsz, levágta a fejét – erre a csirke elszállt, és az egész sufni színvér volt. De megfőztük, és volt csirkénk, és nagyon boldogok voltunk. A mai napig sem tudom, ki tette oda a csirkét. Az egy ajándék volt az Úristentől: mi elfogadtuk a krumplit, mentünk látogatni, és akkor ajándékba kaptunk egy igazi csirkét, amiről nem is álmodtunk, hogy a semmi pénzből vegyünk."

Dátum: 1953

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: