victor_istvan_19

"Ez már uzdi kép, „Pannit”, a motoromat szerelem rajta. 1959-től ’62-ig voltunk Uzdon. Három faluban voltam lelkész: Uzdon, Borjádon és Sárszentlőrincen. Ebből Sárszentlőrinc a nagyobb, de az tiszta evangélikus falu volt. Uzd és Borjád kis faluk voltak, szórványai több gyülekezetnek. Lelkileg eléggé ki voltak éhezve. Nem volt se templomunk, se parókiánk, hanem az evangélikus templomban tartottunk istentiszteletet.

Egy darabig ott is biciklivel jártam. Az öreg, nyugdíjas lelkész, aki arrébb lakott egy faluval nagyon lenézett, mert ő még gyalog járta ezeket. Aztán az egyházkerület adott rá pénzt, és megvettük Pannit. Uzdon is nagy volt a sár. A főutcáján úgy mentem ősszel-tavasszal, hogy a Panni lábtartója pontosan a sár szélén volt.

Victor Istvánné: Nekünk volt még egy biciklink, volt rajta gyerekülés kettő: hátul is egy meg elől is egy. Már akkor három gyerekünk volt, mert Anna is megszületett; őt beleültettük az egyik gyerekülésbe, Danit a másikba, Istikét pedig Isti maga elé ültette a Pannira, és így mentünk. Én egy kötelet a biciklikormányhoz fogtam, annak a másik vége a motor csomagtartójához volt kötve, és így mentünk összefogódzkodva. Én fogtam a biciklinél a kötelet, és Isti húzott, nem kellett tekernem. Gyalogúton mentünk persze, szóval nem a főúton mentünk keresztül egyik faluból a másikba. Nem estünk el, hát biztos Isten oltalmazott minket ott.

Ott akkora sár volt! És nem is volt, csak egy gumicsizmánk, úgyhogy ha mentünk templomba, akkor Istin volt a csizma, aztán, ha nagy volt a sár, és át kellett menni az utcán a másik oldalra, akkor felvett a hátára, és úgy ment."

Dátum: 1960

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: