Pasztor_Janosne_17

"A „kedvenc háló”

Érettségi után, amikor sehova sem vettek fel, először egy ötgyermekes orvos gyerekei mellett voltam pesztra, mert a feleségének súlyos tüdőbaja volt, és várta a hatodik gyereket. Nem volt könnyű feladat, de szívesen csináltam, mert a gyerekek helyesek voltak, és a szülők is nagyon. Aztán egy év után azzal kerestek meg a Baár-Madasból, hogy lehetnék ott internátusi felügyelő. Én elvállaltam, persze fogalmam sem volt arról, hogy ez mi. A Baár-Madas akkor még egyházi iskola volt, ’52-ben államosították. Négy hálóm volt, ami majdnem harminc kamaszlányt jelentett; nem volt könnyű dolog, de aztán jóban lettünk. Nagyon nehezen viselték, hogy Jutka néninek kellett szólítaniuk – két évvel voltak nálam fiatalabbak –, de később rájöttek, hogy ebből is lehet viccet csinálni. Mikor vittem őket színházba vagy operába villamoson, akkor ugye, nekik kellett először felszállni, én szálltam fel a végén, és kiabáltak, hogy ,,Jutka néni, Jutka néni, itt van egy hely!” – én megjelentem, és akkor volt nagy nevetés a villamoson, ezt nagyon élvezték. De aztán barátok lettünk, úgyhogy az esküvőnkön sorfalat álltak sötétkék szoknya-fehér blúzban.

Akik ezen a képen vannak, ők voltak a kedvenc lányaim a Baár-Madasban. Jobbról a hátsó második Kriza Judit, a híres erdélyi néprajzosnak, Kriza Jánosnak a dédunokája, aki aztán Németh Géza felesége lett. Azt mondták magukról, hogy ők a kedvenc hálóm, és tényleg nagyon jóban voltunk."

Dátum: 1950

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: