Ady_Belane_20

"Melinda sokat segített nekünk a lelkészi szolgálatban. Ő járt a faluba inkább, az emberek között élt. Nagyobb lány korában vasárnap állandóan sétált a barátnőivel, délután kiültek a fenyvesbe, de ha kellett, mindig mondta: „Itt beteg van édesanyám, ide el kell menni”, aztán hallotta, hogy ott van baj, és oda is el kell menni. Olyankor én mindig elmentem minden beteghez, farnasiakhoz is, ketesdiekhez is, ha kellett, Hunyadon látogattam meg a beköltözött ketesdieket, farnasiakat vagy azokat, akik bekerültek a hunyadi kórházba. Ha bibliaórán megmondták az asszonyok, hogy ki beteg, én mindig elmentem. S egyedül mentem. Úgy szerettem egyedül menni! Ritkán történt meg az, hogy a férjemmel ketten mentünk, esetleg ha férfibeteg volt. Igét olvastam, imádkoztam, s elbeszélgettünk.

Úgyhogy Melinda teljesen be volt kapcsolva a lelkészi szolgálatba. A mai napig is, ha megkondul a harang, Melinda indul. Ha véletlenül meg van hűlve, vagy valamiért nem tud szegény elmenni a templomba – ilyen esetleg egy esztendőben egyszer vagy kétszer fordul elő –, már mennek az asszonyok Ágihoz, a mostani lelkész feleségéhez, hogy „Tiszteletes asszony, mi van Melindával?” Vagy Tibihez, a férjéhez jönnek: „Miért nem volt Melinda a templomban?” Melindának muszáj menni a templomba, mint a lelkésznek. De ő megy szívesen."

Dátum: 2000

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: