cseri_kalman_02

Ez a kép Pasarétre kerülésem után, ’72-’73-ban készült. Advent lehetett, mert a 301.

éneket majdnem mindig akkor énekeljük.

Úgy kerültem ide, hogy az előző lelkész Joó Sándor hirtelen meghalt, és utána az

állam akart idetenni valakit, de a gyülekezet azt nem szerette volna elfogadni. És

akkor elindult egy majdnem egy éves harc – főleg imaharc. Nagyon sokan

imádkoztak itt, hogy Isten adjon olyan lelkészt, aki valamennyire folytatná Joó Sándor

munkáját. És aztán egy idő után jutottam én eszükbe. S az Egyházügyi Hivatalban

mondták először, hogy erről szó se lehet, aztán végül beletörődtek. Úgy látta az állam is meg az egyházi vezetés is, hogy jobb a békesség, és azt mondták a

gyülekezetnek, hogy nem ragaszkodnak az ő jelöltjükhöz, de akkor egyvalakit

mondjanak, és ne legyen tovább vita. Azt mondták, hogy az az egyvalaki én legyek.

Nagyon nehéz időszak volt az indulás, mert itt a teljes káoszból kellett egy

normálisan működő gyülekezeti életet kialakítani. De Isten küldött olyanokat, akik

nagyon nagy segítséget jelentettek, és sok csodát éltünk át akkor, hogy hogyan

rendezte el a dolgokat. Volt itt egy idős diakonissza, Szegedi Erzsébet. Amikor

szélnek eresztették ’51-ben a diakonisszákat, akinek volt más képesítése, az elment

ápolónőnek, könyvelőnek, ennek-annak. A pedagógus képzettségűeket nem

engedték tanítani, mert klerikálisak voltak, akinek meg nem volt más képzettsége, az

nagy bajban volt – és ilyen volt az a néni is, aki nekem itt sokat segített. Ő eljött ide

egyházfenntartói járulékszedőnek, ment házról házra, hogy aki adományt akar adni,

attól nyugta ellenében átveszi. De nemcsak az adományokat gyűjtötte össze, hanem

mindjárt lelkigondozta is az embereket, és olyan gyülekezetszervezésbe kezdett,

hogy megugrott a bibliaórákon a résztvevők száma.

Egy nagyon kedves, nagyon bölcs, józan, csupa szeretet asszony volt, aki már akkor

is hatvan éven fölül volt, amikor én idekerültem, és 94 éves koráig aktívan részt vett

a munkában. Az ő bölcsességére itt nagy szükség volt. Ő ismert mindenkit, én meg

nem ismertem senkit, úgyhogy nagyon sokat segített. Fölkutatta a segítségre szoruló

családokat, sokgyerekeseket, kisnyugdíjasokat, a veszekedőket kibékítette, a

templomba nem járókat hívogatta, az idejáró nagyszájú képmutatókat csendre intette

meg a hitüket nevelgette – nagyon-nagyon nagy segítséget jelentett Erzsébet

testvér.

Dátum: 1972

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: