victor_istvan_33

"Sárospatakon voltam diák, ott jutottam hitre, ez a lelki szülővárosom. Ez persze kezdett távolodni, mikor a pesti teológiára mentem, Pesten voltam segédlelkész, Patakon pedig 1951 után az állami Rákóczi Gimnázium működött. Hanem, amikor ’56-ban jött a forradalom, akkor rögtön föllángolt a reménység, hogy az elvett iskolákat visszakapjuk. Sárospatakról Pestre került Nagy Barna professzor, aki engem kisdiák korom óta szeretett, mióta édesapám beajánlott neki. Voltak egyházi forradalmi tanácskozások, szervezkedések, ott volt ő is, én is. Összeakadtunk, és rám szólt: „Na, öcsém, jössz-e Patakra vallástanárnak?” Én rávágtam, hogy „Barna bácsi, megyek négykézláb is!” Tulajdonképpen odaértem volna négykézláb, mert 33 évet kellett erre várni, de állandóan ez volt bennem, akárhol voltunk – Tolnától Hejcéig –, hogy én egyszer ott leszek a pataki iskolában a Bibliával.

1989-től 2004-ig voltam vallástanár Sárospatakon. Életem legboldogabb évei voltak ezek – ekkora várakozás után beteljesedett a sok évtizedes vágy. Még ’89 nyarán, mikor a püspökválasztás volt, jöttek ám hozzám, hogy megválasztanának püspöknek. Tudniillik azelőtt, főként a lelkészgyűléseken, konferenciákon énnekem volt a legnagyobb szám; sok keserűséget szereztem a vezetőségnek. Azt mondtam nekik: „Bolond volnék püspök lenni, mikor lehetek Patakon vallástanár!”

Dátum: 1998

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: