Pasztor_Janosne_33

"Ezen a karácsonyi képen édesapám, aki akkor már nálunk lakott, Péterrel látható. Édesapa először hazament a Ráday utcába. Egyik vasárnap templomban volt, és aznap épp hivatalosak voltunk hozzájuk Jánossal ebédre. Édesapa jött haza a templomból. ,,Adjatok egy falat sós kenyeret!” – a szájába vette, azt mondta: ,,Agyvérzésem van” – és összeesett. Bevittük a kórházba, ahol jobban lett, és kiengedték, de azután már a Mami nem bírt vele, mert ő is gyenge volt, édesapa is gyenge volt, és édesanyám ezt már egyszerűen nem bírta fizikailag. Akkor édesapa kijött hozzánk Szentendrére; a spájzból csináltunk neki szobát, és nálunk volt egy évig, én ápoltam. Az nem volt könnyű. Voltak egészen tiszta pillanatai, de nem nagyon lehetett már vele beszélgetni. Nagyon szerette a gyerekeimet. Végeredményben egy magatehetetlen, szellemileg leépült öregúr volt már, de soha a gyerekeim tiszteletlenek nem voltak vele, soha ki nem nevették, és ha bármi segítség kellett, ugrottak. Ez nagyon szép ajándék volt nekünk.

Jánossal ketten fürdettük meg minden reggel, felöltöztettük, és utána evett. De aztán mindig, mindig nehezebb lett. A végén már meg sem ismert bennünket, egyikünket sem. Az orvos barátai szereztek neki egy kórházi helyet, ott volt egy hónapig. És ott halt meg."

Dátum: 1964

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: