victor_istvan_17

"Szabadszálláson sok konfirmandus volt, az egy nagy, hatezer lelkes gyülekezet. Végh Sándor bácsi ül középen, ő volt közismerten „a bethánista lelkész” a Bács-Kiskun egyházmegyében. Nem tudom, hogy hol, mennyire vett részt a Bethánia munkájában, szervezetében, de így volt elkönyvelve. Kedves, hívő bácsi volt. Én balra ülök, és a kántor, Rózsa András ül jobbra tőle. Ő először Beregfürdőn volt diakónusképzőn, amit Bartha Tibor – még nem püspök, még nem is esperes úr – vezetett, és Andrásnak nagyon jó lelki emlékei voltak róla. Nagyon egyszerű ember volt. Őt amolyan „suszter-basszussal” tanították meg kántorkodni, de mivel ő szedte az egyházfenntartási járulékot, amit azelőtt a tanítók szedtek, rektor úrnak hívta az egész gyülekezet – éppen hogy tudott írni-olvasni, de ő volt a rektor úr.

Szabadszálláson olyan hitélet indult meg akkoriban, amilyen azelőtt sose volt; a kiskunok nem voltak nagyon nyitott szívűek, de ha valaki aztán hitre jutott, az megállt. Én öt tanyasi iskolában tartottam hittanórákat, és megindító volt, hogy 3-4 kilométeres sugarú körből jöttek össze bibliaórára még sáros téli estéken is. Az egyik oldal homokos volt, a másik oldalt meg a földrajztanárok úgy mondják, hogy „a solti lapály”: a Dunától a Kiskunságig fehér agyag. Valami iszonyú volt, nem lehetett a biciklit tolni se, mert beragadt a kereke, csak emelni lehetett. És mégis harminc-negyvenen összejöttek egy-egy kis tanyaházban. Úgyhogy végül a kecskeméti egyházügyi előadó azt mondta, hogy nekünk – mind a kettőnknek, Sándor bácsinak is meg nekem is – menni kell Szabadszállásról."

Dátum: 1958

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: