Pasztor_Janosne_53

"1980-ban Kocsis Elemér egy napon azt kérdezte tőlem, lennék-e szíves bent maradni, mert annyi munka van, és szeretne nekem diktálni. Egészen este fél nyolcig benn voltam a főigazgatói irodában. Mikor hazamentem és kinyitottam az ajtót, büdös férfiizzadság szag csapta meg az orrom. Annyira megijedtem, hogy elindultam a lakásban, még a spájzba is bementem, minden szekrényt kinyitottam, a székek alá is benéztem, hogy nincs-e ott valaki. Persze senkit sem találtam, úgyhogy megállapítottam, hogy hisztis vagyok, nyilván csak képzelődtem.

Évekkel később egyszer csak azzal jött két férfi, hogy zárlatos a telefonunk. Mondtuk, nem zárlatos. De zárlatos, ők hadd vizsgálják meg a zsinórt. Hát jó, vizsgálják. János szobájából vezetett a zsinór, és U-szögekkel volt odarögzítve a parkett szegélyéhez. Az egyiket csipesszel megfogták, kifordították, azt mondták, hogy most már nem zárlatos, és elmentek. Akkor én megfogtam ezt az U-szöget egy harapófogóval, húzni kezdtem, és ahogy jött kifelé, láttam, hogy drótban folytatódik. Hoppá! De tovább nem tudtam húzni, és a szegélyt sem tudtam késsel fölfeszíteni, úgyhogy szóltam Nagy Imrének, akivel nagyon jóban voltam, hogy nálunk valami van a falban, legyen szíves, jöjjön át. Eljött, hozott egy spaklit, és azzal felfeszítette a parkett szegélyét. ,,Jutka néni, itt van!” – a telefonzsinórhoz csatlakoztatott dróton volt a poloska. Mint egy családi gyufásdoboz, akkora készülék volt, le is fényképeztem, amikor megtaláltuk. De nemcsak a telefont hallgatták le. A drót ment tovább, az egyik vége János szobájában volt, a másik a nappali szobánkban, ami egyben a hálószobánk is volt, úgyhogy házaséletünk rejtelmeit is hallhatták. Másnap sírva mentem be a Kollégiumba. Kocsis kérdezte, miért sírok. Mondtam, hogy miért, mire ő azt felelte: „Miért találta meg?”"

Dátum: 1983

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: