victor_istvan_22

"Ez a hejcei presbitérium. Balról az első Pócs Béla bácsi. Agyonkapálta magát. Ilyen rövid bottal járt, teljesen kétrét hajolva, mert ott úgy kellett kapálni a szőlőt. Mellette áll Tóth Lajos – ő volt az egyetlen, aki nem volt alkoholista. De nem is Hejcén lakott. Na, de ott hátul Körömi Laci kománk áll, egy áldott lélek. Nem tudom, evangelizált akkor talán. Szabómester volt Emődön, de olyan tiszta világossággal szólta az igét, hogy őt hívtam mindig helyettesíteni, ha vasárnap el kellett mennem valahova. Ő nem a presbitérium tagja, mert ő emődi. Utána jön Tóth Bertalan, ott hátul vagyok én, aztán Nagy Sándor, az a fekete hajú, ő itt még fiatal. Aztán Tóth Zoltán bácsi, ő a megszállottságig iszákos volt. Mögötte Ruszkai Pali bácsi, az egyházfi, mellette a gondnok, Pócs István bácsi és László János, ő volt a fiatal presbiter.

Jó viszonyban voltunk, tudniillik őket mind nagy paptisztelésre nevelték. Előttem ketten csak három-három évig voltak ott – az egyik meghalt, a másik eljött –, de őelőttük egy apa és fia 65 évig voltak lelkészek, és ők amolyan „urak a papok” alapon működtek. Én meg nem éltem ezzel, így aztán örültek neki. Azt sajnálták, hogy nem iszom velük, vagy csak egy fél pohárral – „Hát tisztelendő úr nem félember!” –, de ebben megmaradtunk. Ez a szegény Tóth Berti! Látogattam őket végig, beszélgettünk igéről, erről-arról, és mikor búcsúzom, megszólal: „Szóval miért is tetszett jönni, tiszteletes úr?”

Odáig nem jutott el az ébredés, úgyhogy ott üdvösségről, megtérésről nem is hallottak. És aztán úgy be voltak oltva szegények, hogy 27 évig voltunk, abból huszonnégyszer biztos volt hetes evangelizáció olyan igehirdetőkkel, akiknek nyomán máshol megmozdultak gyülekezetek. Ott minden lepergett. Mondták a nyári konferenciákról, hogy „Ó, de sok szép fiatal, de jó, hogy itt van!” – de hogy mit csinál, és mi történik velük, ez megint csak lepergett róluk."

Dátum: 1960

Adományozó: Károli Gáspár Református Egyetem

Címkék:

Gyűjtemények, aminek tagja: